Vége, de mégsem :)

Kedves Olvasóim!

Jövő hét szombaton lesz a Wasedán a záróceremóniánk, így nemsokára befejeződik az egyéves program az egyetemen. Azonban a tervek szerint ezzel a japán kalandjaink még nem érnek véget, mert egy másfél hónapos otthonlét után, szeptember közepén jövök vissza Tokióba. Csaba addig itt marad, ő nem tud hazamenni ezúttal a különféle laboros elfoglaltságai miatt (pl. mennek Kanadába, ahol Csaba előad egy konferencián).
A részletekről majd Mindenkinek személyesen mesélek augusztusban, merthogy szeretnék Veletek találkozni, ha hazamegyek! :)
Addig is sok puszi Mindenkinek!

Dóri

Szumó

Sziasztok!

Éppen negyedéves vizsgaidőszakunk van, így mostanában eléggé elfoglalt vagyok, ezért nem írtam már egy ideje, bocsánat. Arról viszont mindenképpen be szeretnék számolni, hogy voltunk szumómeccsen!!! :)

A Ryogoku Kokugikan nevű nemzeti szumóstadionban májusban volt egy nagy szumóbajnokság, amit külföldiként egyszerűen nem lehetett kihagyni. Amikor megérkeztünk a helyszínre, egyből belebotlottunk pár szumóba, így Ági barátnőmmel le is fényképezkedtünk az egyik bájos példánnyal, amint azt fent láthatjátok. És mint utólag kiderült, az a szumó a többihez képest még nem is volt olyan nagy!

A jegyünk egész napra szólt, de mi csak délután tudtunk odamenni. Mint kiderült, ez nem is volt baj, mert akkor következett a lényeg, amikor megérkeztünk. Ugyanis a nap végén vannak a rangosabb szumómeccsek, és általában addigra szokott megtelni a stadion. Egy-egy szumó nagy népszerűségnek örvend, a mellettünk ülő japánok is lelkesen kiabálták a kedvenceik neveit.

Mi az emeleten ültünk székeken, de vehettünk volna borsosabb áron olyan jegyet is, ami a földszintre szól, viszont ott nincsenek székek, hanem hagyományos japán módon a földön kell ülni. A magam részéről nagyon jól éreztem magam az emeleten, és legalább a lábam sem zsibbadt el. :)

A szumómeccs érdemi része általában elég rövid, néha 10 másodperc alatt kilöki a körből az egyik szumó a másikat, vagy lelöki a földre. Viszont előtte meglehetősen hosszasan készülődnek, sót dobálnak, stb. Sőt, még külön bevonulási ceremóniát is tartanak, ami nagyon érdekes volt. Fenn a harmadik képen láthatjátok azt, ahogyan felvonultak a később egymással megküzdő szumók.

Most zárom soraimat.
Mindenkit sok szeretettel üdvözlök!

Dóri

Kiotó

Sziasztok!

A tavaszi szünet végén sok szép élményben volt részünk. Ahogy írtam, elmentünk Nikkóba. Mivel erről a helyről már írtam a blogba korábban, inkább a másik utazásunkról szeretnék most mesélni Nektek.

Majdnem egy hetet töltöttünk Kiotóban március végén/április elején, ami itt a híres csereszenyevirágzásnak a kezdete. Ebből adódóan elég sokan voltak a turistalátványosságoknál, de még éppen sikerült elkerülni az elviselhetetlen tömeget, ami azon a hétvégén jellemző, amikor teljes virágzás van.

Shinkansennel mentünk, életemben először ültem ezen a szuperexpresszen. Teljesen olyan, mint egy repülő, tisztaság, kényelmes ülések, stb. Nagyon érdekesnek találtam, hogy az ember belülről észre sem veszi, hogy mennyire gyorsan megy ez a vonat. Csak az tűnt fel, hogy kicsivel több mint 2 óra alatt már meg is érkeztünk Kiotóba. :)

Kiotóban, ami Japán korábbi fővárosa, nagyon sok látnivaló van, főleg a templomokról és szentélyekről nevezetes a város. Öt napon keresztül barangoltunk, így sikerült a legfőbb nevezetességeket megnézni, például a híres Aranypavilont (1. kép).

Szerintem az egyik legjobb hely a Fushimi Inari nevű szentély, ahol hihetetlenül sok shinto kaput állítottak fel a domboldalba. Végig lehet alattuk sétálni, de több mint két óra kell hozzá. Mi éppen alkonyatkor mentünk, és gyönyörű volt, Csaba készített is pár nagyon jó fényképet (2. kép).

Egyik nap átmentünk Narába is, ami kb 1 órás út Kiotóból. Nara többek között azért érdekes, mert a parkjaiban szabadon kószál többszáz őz. Lehet őket simogatni és eteni, nagyon aranyosak (3. és 4. kép).

A japán csereszenyevirágzás valóban gyönyörű (5. kép), de az is igaz, hogy szinte lépni sem lehet április elején a parkokban az embertömegtől. A japánok csoportosan esznek-isznak a fák alatt. Mi is részt vettünk egy ilyen "pikniken", amikor visszajöttünk Kiotóból. Érdekes módon nem zavarta a japánokat, hogy mindössze kb 5 fok volt azon az estén, amikor 21 óra körül kiültünk szusit enni a Tokiói Egyetem egyik cseresznyefája alá. :)

Mesélnék még szívesen, de mivel az egyetemen már elkezdődött a második félév, sajnos most a tanulnivalók miatt be kell fejeznem.

Sok szeretettel üdvözöllek Benneteket!

Dóri

FOODEX JAPAN 2009

Sziasztok!

Közeledik a tavaszi szünet vége, nagyon gyorsan elrepült ez a pár hét. Sőt, ez a pár hónap is gyorsan eltelt, már több, mint fél éve jöttünk ki!

Március elején hostess voltam a FoodEx Japan 2009 nevű ételkiállításon, ami nagyon érdekes volt. Több mint 60 országból jöttek ételeket és italokat kiállítani. A helyszín egy Makuhari Messe nevű hatalmas, több csarnokból álló komplexum volt (1. és 2. kép). A lakásunktól ez kb 2 órányira található, még a DisneyLand-en is túl, így minden reggel jó korán kellett kelni, hogy odaérjek. A magyar standon segédkeztem (3. kép), volt Pick Szalámi, borok, libamáj, stb. Szerencsére egy-két alkalommal jutott idő arra, hogy körbenézzek egy kicsit a rendezvényen. Volt minden ezen a kiállításon, mi szem-szájnak ingere, pl. lehetett kóstolni belga csokikat, francia borokat, de még mexikói kaktuszt is, ami elég érdekes. :)

Szombaton egy kedves ismerősünkkel megyünk majd kirándulni Nikkóba, már várom.

Majd jelentkezem!

Mindenkit sok szeretettel üdvözlök!

Dóri

Kalligráfia és a félév vége

Sziasztok!

Már vége is lett az első félévnek, és itt a tavaszi szünet! Japánban más a tanév menete, mint otthon. A második félév csak április elején kezdődik majd, viszont utána július végéig tanítás lesz. A vizsgáim jól sikerültek, de eredmény csak március közepén lesz, minden tárgyból egységesen. Úgyhogy itt szerencsére nem kell indexszel rohangálni a tanárok után. Nem is lenne kivitelezhető, mert sokan hazamentek a tavaszi szünetre, a világ különféle országaiba.

Januárban kalligráfiáztunk az egyik japánórámon, ami nagyon érdekes volt. A tanárnőnk annyira profi, hogy a táblára felfüggesztett függőleges papíron is tökéletes kanjit (kínai jelet) festett. Figyelmeztetett bennünket, hogy a festékkel óvatosan bánjunk, mert jópár évtizedig esélyünk sincs kiszedni a ruhánkból, ha véletlenül rámegy. :) A csatolt első képet akkor készítettem, amikor nekiálltam a festésnek, a második kép pedig az osztály remekműveiről készült (a bal alsó az enyém). Azt hiszem, még kell egy kicsit gyakorolni... :)

Nemsokára újból jelentkezem. Addig is vigyázzatok magatokra! Ahogy a hírekben látom, már a barátaival sem ünnepelhet békésen az ember anélkül, hogy szíven ne szúrnák bizonyos elemek...

Üdv,

Dóri

Karácsony, szilveszter és Disney

Kedves Otthoniak!

Boldog új évet kívánok!!! Remélem, Mindenkinek jól teltek az ünnepek!

Mi skype-on át tudtunk karácsonyozni a családainkkal, ami persze egy kicsit furcsa volt, de micsoda szerencse, hogy a modern technológia lehetővé tette, hogy élőben lássuk az otthoni ünneplőket. Csaba unokahúga, Maja december végén lett 1 éves, így neki ez volt az első karácsonya. Nagyon örültünk, hogy őt is láthattuk, amint bontogatja élete első karácsonyi ajándékait - persze egyelőre némi segítséggel. :)

Szerencsére mi is tudtunk venni egy műfenyőt és díszeket, így nálunk is meglett a karácsonyi hangulat. Fenyőillat ugyan nem volt, de hozzáképzeltük. :)

A szilvesztert a tokiói magyar nagykövetségen töltöttük, mert meghívást kaptunk egy szilveszteri magyar összejövetelre. Így "magyar módon" köszönthettük az új évet, pezsgővel és természetesen magyar himnusszal. Érdekes egyébként, hogy a japánoknál a szilveszter sokkal "ünnepélyesebb", mint a karácsony. Ugyanis az óév utolsó és az újév első napján járják a szentélyeket és imádkoznak. Ezért szerencsére kivételesen jártak aznap éjjel a metrók (itt nincsenek ám éjszakai BKV-járatok), így haza is tudtunk jutni a nagykövetségről. Akkor rögtön telefonáltunk a szüleinknek, és nagyon érdekes élmény volt, hogy miközben beszéltünk, itt már 2009 volt, otthon viszont még csak 2008.

Egy kedves ismerősünk megajándékozott minket 2 Disneylandbe szóló jeggyel, így a téli szünetben elmentünk oda. Pontosabban nem a Disneylandbe, hanem a mellette épült DisneySeabe. A neve alapján kitalálható, hogy közvetlenül a tengerparton van. Mivel a karácsonyi időszakban mentünk, nagyon sokan voltak (ami itt Tokióban azt jelenti, hogy NAGYON SOKAN voltak), és egy-egy hullámvasútra másfél órát kellett várni. A japánok egyébként nagyon-nagyon gyerekesek tudnak lenni, így nem egyszer felnőtt nőket és férfiakat láttunk odarohanni Mickey Mouse-hoz, hogy fényképezkedjenek vele. :)

Persze egy kicsit én is a második gyerekkoromat éltem, amikor visszajöttek a régi szép emlékek az Aladdin-díszletek hatására (1. kép)... De azért annyira nem ragadott magával a hév, mert mégiscsak arról van itt szó, hogy egy kis popcornért azért kérnek el átszámítva több mint 1000 Forintot, mert Disney feliratos papírzacskóban adják... No de az esti tűzijáték (illetve egy tűzi-és-vízi-parádé) gyönyörű volt, az kárpótolja az embert a pofátlan árakért és a többször másfél órás sorban állásért (2. kép).

Nemsokára ismét jelentkezem.
Addig is próbáljatok fűteni a maradék gázzal... (Minden nap nézünk híradót, így naprakészek vagyunk a gázproblémákból és a szmogriadóból.)

Üdv,

Dóri

Sunshine City, koncertek és Odaiba

Sziasztok!

Mint láthattátok, az utóbbi pár hétben eléggé elfoglalt voltam, és sajnos nem jutott időm arra, hogy írjak. Viszont most már vége van a negyedévi vizsgaidőszaknak, és itt a karácsonyi szünet(keddtől), aminek már nagyon-nagyon örülök. :)

Azért a sok tanulnivaló ellenére néha jutott idő másra is, mióta legutóbb írtam. Például felmentünk a 240 méter magas Sunshine City nevű felhőkarcoló tetején lévő kilátóba, ahonnan a Fuji körvonalait is láttuk a naplementében (1. kép). Nagyon szép volt! Ugyanebben az épületben van egy planetárium is, ahova majd még szeretnénk egyszer elmenni.

Tegnapelőtt és tegnap is voltunk koncerten, pont két egymást követő napra kaptunk ismerősöktől jegyeket. Mindkettőre nagyon megérte elmenni. A pénteki előadáson az Örömódát egy több mint 200 fős kórus adta elő Japán egyik legnagyobb hangversenytermében (Tokyo International Forum). Több mint 5000 fős a nézőtere ennek a koncertteremnek, úgyhogy tényleg egy élmény volt ott lenni. A nézőtér egy igen kis részletét (a 2. emeletének kb. a harmadát) láthatjátok fenn a 2. képen.

A tegnapi koncert ugyancsak egy élmény volt, és jelentem, megvan az újabb kedvenc zongoristám! Még nem hallottam erről a fiúról, Shohei Sekimoto-nak hívják, és igencsak meglepődtünk Csabával, hogy mennyire jól játszott! Ráadásul egy nagyon magas színvonalú zenekarral adta elő a zongoraversenyt, így nem is akartunk hinni a fülünknek. A koncert után meg is vettük a zongorista CD-jét a helyszínen, és még dedikálta is nekünk (3. kép)! Egyébként nagyon közvetlen és szimpatikus, nem vette fel (még) a "sztárallűröket", pedig szemmel láthatóan a japán közönség körében már eléggé ismert a neve.

Ma Odaibán voltunk, ami Tokiói egyik legérdekesebb része szerintem (legalábbis azok közül, amiket eddig láttam). Tulajdonképpen ez egy mesterséges sziget a Tokiói-öbölben, itt található többek között a Fuji TV épülete, az amerikai Szabadság-szobor másolata, az Aqua City, több tematizált pláza és a legfontosabb, a TENGERPART (4. kép)! Még szörfözőket is láttunk, nagyon szép idő volt ma (kb 18 fok). A vízbe mi csak a kezünket mártottuk bele, az úszásra nem vállalkoztam volna. :) Egyébként a Szivárvány-hídon keresztül jutottunk el a szigetre (a föld alatt is meg tudtuk volna közelíteni, de persze az nem lett volna ennyire izgalmas). Mindezt egy vezető nélküli vonaton. :) Igen, Odaiba egy elég modern, több helyen futurisztikus része Tokiónak. Még olyan állomás is található rajta, hogy Tokyo Teleport Station. :) A nap végén felültünk az óriáskerékre (5. kép), ami állítólag az egyik legnagyobb a világon (valamelyik évben még Guiness-rekordot is döntött). A legmagasabb pontján 115 méterről láttuk a Szivárvány-hidat, a Tokiói-öblöt és magát a várost, a kivilágított Tokió Toronnyal (6. kép). Gyönyörű volt!

A szünetben remélhetőleg többször fogok tudni élménybeszámolót írni, és a terveink szerint lesz is miről. Bár sajnos elég sok tanulnivalót kaptunk a szünetre is, rengeteg látnivaló van itt Tokióban ahhoz, hogy ne a négy fal között töltsük a szabadnapokat.

Nagyon boldog, békés karácsonyt kívánok Nektek, és jó pihenést az ünnepekre!

Puszi!

Dóri